Elég nehéz erről a témáról írni, de ma kipattant a szikra a fejemből, hogy miért is. A klasszikus berögzülés szerint a bölcsészek igénytelen lények, akik az evolúció folyamán megrekedtek a fa és föld közötti állapotban (nem agyilag, hanem megjelenésileg) és előregörnyedt háttal valami jó kis filozófiai művet olvasgatnak, vagyhogy még közhelyesebb legyek, Proustot (ami amúgy nem is kötelező az eltén teljes hosszában).
Eszerint a felfogás szerint a bölcsészek nem tudnak öltözködni.
Nos hát ez nem így van, viszont elfogultság nélkül meg kell állapítani, hogy valóban léteznek a sztereotípiának eleget tevő egyedek, akik az alapokhoz ragaszkodva a fogyasztói társadalomnak hátat mutatva még mindig az amúgy minőségükhöz képest drága second hand üzletekből válogatott kompozíciókban jelennek meg az egyetemen, és itt most valóban a radikálisokról van szó, akik mondjuk ki, tényleg igénytelenek.
Tehát róluk ezeken a hasábokon nem lesz szó, ők azok, akik boldoggá teszik lekicsinylően tipizáló közgázos és bégéefes ismerőseinket és a bölcsész szó hallatán legyintő egyéb arisztokrata gondolkodású társadalmi rétegeket.
A többiek viszont keményen nyomják az antibölcsész vonalat és bizony baromi jól néznek ki, sőt mi több, stílusosan öltözködnek. 
Ismertetőjegyek:
1. kreativtás, mely az öltözködésben (is) megnyilvánul
2. kiegészítők: sál, szemüveg, harisnya
3. balerinacipő
.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.