elte VEKKER

A latin és ógörög tanszék már a nevéből adódóan is nem azt a benyomást kelti a gyanútlan ám éleslátású bétékásban, hogy valami új és haladó szellemű tudást fog nyújtani, ennek ellenére karunkon a latin olyan alapozó tárgynak minősül, mint máshol az analízis vagy az európai integráció története.

A latin auktorok alapvető műveinek ismerete nélkül valamire való bölcsész ki sem teheti a lábát az egyetemről, mindezen tudást speciális latinkurzusokon sajátíthattuk el éveken keresztül, 2 kredit díjazással, és mindezek után bónuszként záróvizsgának nevezett írásbeli - szóbelivel zárult. Ma már ezt az utolsó, a latintanulás hosszú folyamatát megkoronázó kis megmérettetést eltörölték, de maradt a 2 kredit.



A tanszékről tudni kell, hogy mellőzi a netes jelentkezést, ami az etr esetében érthető is, kevesebb így a bonyodalom, de a hirdetőtáblákra kifüggesztett lapok sem bizonyulnának jó megoldásnak, ha nem a latin tanszékről lenne szó ugye, mondjuk egy anglisztika vagy germanisztika intézetben, mivel a becsületes feliratkozókat valószínűleg gyorsan áthúznák a későn érkezők.

Ennek ellenére mindenféle előítélettel szemben megállapítható, hogy ezen a tanszéken sikerült megvalósítani azt a nagyon egyszerű és "életközeli élménynek" minősülő eljárást, hogy a lapokra az óra címe, kódja és a vizsgáztató nevén kívül időpontok is kerültek, méghozzá 20 perces eltéréssel. Azaz, minden vizsgázó adott időpontra megy, ahonnan nem késhet el, de legalább nem kell órákig várakoznia, dúródnia, törtetnie, hogy bekerülhessen akkor, amikor szeretne. A tanárnak teljesen mindegy, hogy a diákjai tapossák-e egymást az ajtóban, vagy nyugodtan megérkeznek, viszont egy elég jó gesztus a részéről, hogy nem várakoztatja őket.

Ennek ellenpéldája a 9-kor kezdődő vizsga, ahol kötelező a megjelenés kezdéskor, legitimálva mondjuk egy beugróval, amit csak és kizárólag az első fél órában lehet megírni, azaz a későn érkezők már csak elégtelennel az indexükben távozhatnak. A vizsga délután 2-ig tart, amit már maga a tanár is un, de a világért sem gyorsítana a tempón, és természetesen a saját megjegyzéseit mindenképp végigmondja.

A másik szép példája a bölcsészkaron bevett vizsgáztatási módszernek, a 4 különféle kurzusról egy napra és egy időpontra történő becsődítése, azaz az időpont-differenciálás sem történik meg, tehát a diákok kis idő elteltével szembesülnek a szomorú ténnyel, hogy lehet, hogy különféle tárgyakból vizsgáznak, de egyazon tanárnál úgyhogy délután 4 előtt tuti nem hagyják el a helyszínt.

Szóval összegezvén a dolgokat, emberileg a latin-ógörög tanszék messze viszi a pálmát a többivel szemben, pedig ehhez igazán nem kell sok, csak egy kis odafigyelés.