elte VEKKER

és ők ezt ki is kérik maguknak, mert a botor egyetemisták gyakran elfeledkeznek róluk.

Hát igen, ezt egy vérbeli bétékás úgy kommentálja, hogy hát itt még takarítónak lenni is szar, de engem külön szórakoztat egy-egy megnyilvánulásuk, mellyel létezüsük óhajtják manifesztálni.

Első és legviccesebb tettük az egyik terem átrendezése volt, frontális módba, mert ugye itt az eltén ha nem előadóról van szó (hanem szemináriumi teremről), a padok U alakban való elrendezését preferálják a tanárok, mint a nyelviskolákban és egyéb haladó és trendi helyeken, külön megideologizálva ezt a felállást ppk-s kollégáiknak köszönhetően.

A szemkontaktus és egyéb gyík szövegek mellett fontos, hogy a tanár így abszolút a középpontban érezheti magát. Szóval a takarítónő puszta jóindulatból átrakta a padokat, 3 sort képezve ezzel az aprócska teremben, és büszkén ecsetelte az óra előtt, hogy mily nagy tettet vitt véghez a mi érdekünkben. A fejében ugyanis az egyetemről az a kép él, hogy a diákok mappával a kezükben lelkesen jegyzetelik, amit a tanár a táblára ír (valójában ez is történik, csak tábla nélkül). A reakciók a következők voltak:

A (férfi) szolídan bólogatott a takarítónő kétes érveire az átrendezést illetőleg, majd távozása után megjegyezte, hogy "hát ennek sem volt jobb dolga". Ezen nevettünk, mert tényleg uncsi lehet minden nap háromszor felmosni ugyanazt az épületet, kisúrolni a vécéket stb.

B (nő) szemeit forgatva szólt a takarítónőnek, hogy "de nekünk így is jó volt a terem", majd megjegyezte, hogy mégis hogyan képzeli egy ilyen kis szürke porszem, hogy átrendezi a termet, csak mert éppen olyanja volt. Azt hiszi, hogy ehhez joga van?! Hát pont ez az a mentalitás, amelyet szeretnék elérni valamikor, hogy büszke lehessek arra, hogy én ide járok.

C (nő), a tanár elképedve tapasztalta a változásokat, miután fél órás késéssel befutott és kinyitotta a termet, azonnal rendelkezett, hogy a padokat az erős fiúk (mivel bétékáról van szó, 3 db, ebből 1 közepesen erős) azonnal forgassák vissza, és "úristen, mi történt itt". Vezényetével a padok villámgyorsan visszakerültek a helyükre. A nő vicces volt, mert szeret irányítani, és tud is, ráadásul elment vele az óra első 10 perce.

D (férfi) véletlenül épp akkor ugrott el kapucsínózni, amikor a nagy rendezkedés folyt, de pont úgy időzített, hogy mire vége lett, újra a színen volt. D nem biztos, hogy meg tudott volna emelni egy padot, de arisztokrata volta mindenesetre semmiképp sem engedte, hogy legalább kísérletet tegyen rá.

A takarítónők általában jó fejek, és értünk dolgoznak, bár ezt sokan nem veszik észre, úgyhogy ezt a bejegyzésemet nekik dedikálom.