elte VEKKER

Az lte esetében érdemes tisztázni pár alapvető fogalmat, ami egyetemi berkekben egyértelmű jelentéssel bír, de ami minket illet, a képzettársítások határa a csillagos ég. 

Általában jól elkülöníthető egymástól a két oktatási forma: előadás és szeminárium. Namármost, mint minden, így ez sem úgy működik itt, ahogyan kellene.

Egyetlen különbség a kettő között, hogy az egyik e-vel kezdődik, míg a másik sz-szel. És akkor arról még szó sincs, hogy miért nem létezik nálunk olyan, hogy gyakorlat (mert az már gy lenne).

Lévén, hogy az lte az elméleti oktatás fellegvára, a klasszikus értelemben vett előadás nem okoz gondot az oktatónak, hiszen ki ne tudna 90 percet konstans szájtátogatással eltölteni. Meg kell említeni, hogy az előadások többnyire élvezhetők, vagy ha nem, legalább pihentetők (alvás garantált), de sokszor interaktívak!, ugyanis a tanár ilyenkor sokkal lazábban kezeli a hallgatóságot, mint a szeminárium keretében.

Nyilvánvaló előnye tanári szempontból a szemináriumnak, hogy kötelező a részvétel. Valóságos kielégülés ez az oktatónak, így nem csoda hát, hogy géppuskával sem lehetne lelőni az óra végén, olyan lelkesen darálja az évek óta begyakorolt szöveget, amit hasznosnak talál átadni a hallgatónak, valójában arról van itt szó, hogy vannak emberek, akik egészen egyszerűen arra születtek, hogy csodálatosan zengő hangjukkal tegyék elviselhetővé a lélek csendjét (vagy valami hasonlót). Nos, ezt nálunk - helytelenül - oktatási folyamatnak hívják.

Ha humánusabb tanárnak látszó egyénnel van dolgunk, előfordulhat, hogy olykor mi is szóhoz jutunk órán, de szigorúan két nagy lélegzetű gondolat közé préselve, és ne lepődjünk meg azon sem, ha igen rosszalló pillantást kapunk az okoskodó megjegyzés / értelmes kérdésért cserébe, ugyamis ilyenkor a tanár ráeszmél, hogy a körülötte lévők is birtokában vannak az isteni képességnek, mely megkülönböztet bennünket a majomtól: lám, tudunk beszélni! szóval a leghelyesebb, ha ilyenkor csendben tűrünk, hiszen mindennek vége lesz egyszer, és tartalékolunk azokra a szemináriumokra, amelyek még egy fokkal jobbak a fenn említett kategóriánál: 

KÉRDÉS: maga meg miért nem készült már megint az órára ??????

A szemináriumok azon alcsoportjáról lesz itt szó, amikor nem elég, hogy a tanár

• nem készült
• nem is fog készülni,

a félév 15 hetét felosztja 15 témára, amelyet egy-egy hallgató fog prezentálni, azaz minden órán beszél helyette valaki, ezért ő úgy érzi, hogy meghúzhatja magát a terem sarkában, valóságos kis bunkert épít magának, ahová beássa magát és onnan lövöldöz a porondon szenvedő / dadogó hallgatóra, aki valószínűleg súlyos nyelvtani hibát ejtett, rosszul írta a handauttyára a góját, vagy éppen nem használt megfelelő mennyiségű forrást az előadásához (min. 20 könyv), lényeg a lényegben: érezteti, hogy ő nagyonis jelen van, annak ellenére, hogy a félév folyamán egyetlenegy lapot nem volt képes kiadni a keze közül, hogy legalább látszatát keltse anank, hogy őrá szükség van , nem csak alibiből ül itt, és melegedni és trafikálni jár ide na és akkor a legjobb. hogy

 

ő, a tanár, zéhát írat azokból a kiselőadásokból, amelyeket tulajdonképp mi tartottunk, míg ő a sarokban malmozott és rosszallóan bólogatott

majd mindenféle válogatott rosszallások közepette bejelenti, hogy mennyire készületlenek vagyunk, és egyéb hiányosságaink is vannak, amit ő fel sem tudna sorolni, mégha estig ülne is itt.

Mély tisztelet azoknak a jámbor oktatóknak, akik revolucionista módon képesek tudást átadni a balga hallgatónak!