Tiszta agyalágyultnak érzem magam. Órák óta kutatom az unikornis történetét, mely vizsgám 9. pontját képezi, a maga misztikus voltában.
Mivel előadásra nem jártam, mert minek, fogalmam sincs, hogy eme képzeletbeli állat honnan ered, melyik forrásokban találjuk meg először, milyen allegóriái és megjelenési fajtáji vannak. Ami ennél is rosszabb, hogy egyáltalán nem is érdekel. Szóval a motivációm 0, de kissé felszökik, ha véletlenül arra gondolok, hogy 3 kredit (motivációs mutató apró kilengése) és hogy kötelező a tárgy (mutató stagnál), és végül elérkezek oda, hogy mi a fenének kell ilyen f*szságot tanulni (teljes hanyatlás).
Úgyhogy a valóság számomra most szárnyas lovakkal, griffekkel, egylábú emberekkel és kutyafejű humanoid formákkal van tarkítva, és ennek fényében egészen valószerűtlennek tűnnek a kint járkáló kétlábú emberek, a lenyugvó nap és a kocsik. Annyit már megállapítottam, hogy az unikornis latin szó és azt jelenti, hogy egyszarvú (ezt persze már oviban is tudtam, mikor a pónis barbi mellé bedobták az egyszarvús barbit), de itt most nem ez a lényeg, hanem hogy immáron latinos műveltségem részét képezi, hogy egy ilyen egyszerű szóról meg tudom állapítani, hogy milyen eredetű (mert erre nagy szükségem lehet még az életben), és a játékboltban menőzhetek majd a 8 osztályt sem végzett eladónőnek, hogy ugyan kisasszony, csak tudja már mi az az unikornis, és legyen szíves visszavinni ezt a monokornist. (Legalábbis gondolom, ezt kéne éreznem egy hasonló szituációban). Felfedezésem 2. pontja ugyanis, hogy a monokornis pedig ugyanaz, mint az unikornis, csak görög eredetű szó.
Persze ennek is örülök már, mert két héten keresztül a kötőszavak tengerében fürödtem, ugyanis feltétlenül muszáj megtanulnom olyan elkerülhetetlenül fontos nyelvi elemeket, amelyet még a google sem ismer (nemhogy a franciák), hogyha netán arra kerülne sor, hibátlan irodalmi stílben fejezhessem ki magam (ennek az esélye 0, hacsak nem regényt készülök írni, méghozzá Proust stílusában). Szóval ezeket a nyomorult kötőelemeket vertem a fejembe, amellyel megint csak egy lépésel távolabb kerültem a beszélt nyelvtől, és közelebb a morfó ketteshez, ez utóbbi nem jött ösze, de előbbi garantáltan sikerült. (Szívesen tesztelném az egyetemen tanult dolgokat egy élő francián, mert eddig csak a halottakon sikerült, úgyhogy ha diderot netán véletlenül feltámadna, jól megértenénk egymást.)
Univerzumom sajnos jelentősen beszűkült, azaz korlátozódott a nagytudású tankönyvírók érdeklődési körére, úgyhogy most folytatom a keresztesháborúk történetével, ez legalább annyiból reális, hogy sok-sok embernek valamikor rég ez jelentette a valóságot. Kár, hogy ők is már meghaltak.
Az unikornisról még annyit, hogy előszeretettel vadászták a középkori sövaliék, mert úgy gyanították, hosszú szarva gyógyírként hat a testre. A képzőművészetben azonban inkább a "hölgy (szexuális szempontból szűz) keblén nyugvó egyszavú" ábrázolás terjedt el, melynek fallikus jelentéséről nem szól a fáma (fama, latin szó, jelentése: szóbeszéd)
Mivel előadásra nem jártam, mert minek, fogalmam sincs, hogy eme képzeletbeli állat honnan ered, melyik forrásokban találjuk meg először, milyen allegóriái és megjelenési fajtáji vannak. Ami ennél is rosszabb, hogy egyáltalán nem is érdekel. Szóval a motivációm 0, de kissé felszökik, ha véletlenül arra gondolok, hogy 3 kredit (motivációs mutató apró kilengése) és hogy kötelező a tárgy (mutató stagnál), és végül elérkezek oda, hogy mi a fenének kell ilyen f*szságot tanulni (teljes hanyatlás).
Úgyhogy a valóság számomra most szárnyas lovakkal, griffekkel, egylábú emberekkel és kutyafejű humanoid formákkal van tarkítva, és ennek fényében egészen valószerűtlennek tűnnek a kint járkáló kétlábú emberek, a lenyugvó nap és a kocsik. Annyit már megállapítottam, hogy az unikornis latin szó és azt jelenti, hogy egyszarvú (ezt persze már oviban is tudtam, mikor a pónis barbi mellé bedobták az egyszarvús barbit), de itt most nem ez a lényeg, hanem hogy immáron latinos műveltségem részét képezi, hogy egy ilyen egyszerű szóról meg tudom állapítani, hogy milyen eredetű (mert erre nagy szükségem lehet még az életben), és a játékboltban menőzhetek majd a 8 osztályt sem végzett eladónőnek, hogy ugyan kisasszony, csak tudja már mi az az unikornis, és legyen szíves visszavinni ezt a monokornist. (Legalábbis gondolom, ezt kéne éreznem egy hasonló szituációban). Felfedezésem 2. pontja ugyanis, hogy a monokornis pedig ugyanaz, mint az unikornis, csak görög eredetű szó.
Persze ennek is örülök már, mert két héten keresztül a kötőszavak tengerében fürödtem, ugyanis feltétlenül muszáj megtanulnom olyan elkerülhetetlenül fontos nyelvi elemeket, amelyet még a google sem ismer (nemhogy a franciák), hogyha netán arra kerülne sor, hibátlan irodalmi stílben fejezhessem ki magam (ennek az esélye 0, hacsak nem regényt készülök írni, méghozzá Proust stílusában). Szóval ezeket a nyomorult kötőelemeket vertem a fejembe, amellyel megint csak egy lépésel távolabb kerültem a beszélt nyelvtől, és közelebb a morfó ketteshez, ez utóbbi nem jött ösze, de előbbi garantáltan sikerült. (Szívesen tesztelném az egyetemen tanult dolgokat egy élő francián, mert eddig csak a halottakon sikerült, úgyhogy ha diderot netán véletlenül feltámadna, jól megértenénk egymást.)
Univerzumom sajnos jelentősen beszűkült, azaz korlátozódott a nagytudású tankönyvírók érdeklődési körére, úgyhogy most folytatom a keresztesháborúk történetével, ez legalább annyiból reális, hogy sok-sok embernek valamikor rég ez jelentette a valóságot. Kár, hogy ők is már meghaltak.
Az unikornisról még annyit, hogy előszeretettel vadászták a középkori sövaliék, mert úgy gyanították, hosszú szarva gyógyírként hat a testre. A képzőművészetben azonban inkább a "hölgy (szexuális szempontból szűz) keblén nyugvó egyszavú" ábrázolás terjedt el, melynek fallikus jelentéséről nem szól a fáma (fama, latin szó, jelentése: szóbeszéd)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.