Ami azt illeti, minket sem kell félteni. Tévedések elkerülése
végett, nme csak az infrastruktúrával van itt baj.
Ezt nézzétek:
hm, ínycsiklandó látvány...
Ha már rég kóstoltuk a mami főztjét, nyilván jól esne, akár egy harapás is a fent látható szigorúan illusztráció céljából beszúrt képen lévő csirkéből.
Nos, képzeljétek el ugyanezt a beállítást, nyers változatban, tányér nélkül, egy igazán extrém helyen.
(Tehát a blog nem csupán az egyetem részéről nyújtott "szolgáltatások" hiányosságát kívánja bemutatni, a másik oldal barbárságát sem leplezi:)
Szóval ha elég élénk a fantáziátok, és van némi tapasztalatotok a kolis lét szépségeiről, nem nehéz összerakni a történetet. Egy gyanútlan mellékhelyiség-látogatás alkalmával (mivel a vizesblokk a folyosó közepén húzódik meg a maga szerénységével) az első számú ajtó mögött, a diszkréten lehajtott ülöke alatt valami igen különös dolog lapult meg.
Nem kell itt semmi borzasztóra gondolni, inkább valami apokaliptikus látomásfélére, amolyan mosdó-kiszerelésben. A beazonosíthatatlan tárgy hosszas megfigyelés után csirkecomb- formát kezdett ölteni. Vagyis mindig is csirkecomb volt, csak az én szemeim vélték valami másnak. Nyers, inas, óriáscsirkecomb, alsó-felső egyben. Kicsit elegánsabban tálalva még finom is lehetett VOLNA.
Konklúzió: valamelyik hígagyú barom túl logikusnak találta a kukábahajítás lehetőségét, ezért bepróbálkozott valami nagyobb volumenű kajakidobási kísérlettel. Hát neki ajánljuk ezt az oldalt.
És mondani sem kell ezek után, milyen nemű volt az illető...csakhogy a hajszínről már tényleg ne beszéljünk...és a körmökről...és az előítéletekről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.