elte VEKKER

Holnap lesz a bétékán a mesterek napja.

Mivel általában véve nem túl jó a tájékoztatás és információáramlás az egyetemen belül, igen kíváncsi vagyok, hogy mi fog elhangzani.

Azért szentelik ezt a napot a mesterszakok programjának bemutatására (ill. maguknak a szakoknak bemutatására), mert többeket elfogott a pánik azok után, hogy rengeteg képzés akkreditációja sikertelennek bizonyult. A kétségbeesett tömegeket azonban meg kell nyugtatni arról, hogy minden rendben van, épül és szépül a kampusz, és még mindig ez a legjobb hely a városban, ahol valami tudásfélét szívhatsz magadba.

Ahogyan azt már megszokhattuk, a rendezvény plakátja kissé hivalkodóra sikeredett, gondolok itt arra a szerény mondatra, hogy

az országban először egyetlen helyen

vagy a helyszínt illető dicshimnuszra:

megszépült Trefort-kertben lévő, nagy hagyományokkal rendelkező Gólyavárban.

Ez utóbbi valóban erős húzóerő a bétékát illetően, mivel ez az egyetlen kampusz a belvárosban, amely közlekedési eszközökkel jól megközelíthető és még zöldterülete is van. Persze nem kell itt nagy dolgokra gondolni, néhány pad, gesztenyefák és a jó öreg Trefort mostmár ronzsdamentes szobra, melynek tövében macskák végzik dolgukat ; de legalább zöld. És hogy jól illeszkedjen a környezetébe, a gólyavárat is zöldre meszelték, amitől kicsit orvosi beütése lett.

Ami miatt mindenképp érdemes eljönni, az a csodálatos őszi hangulat, mely megszállja ilyenkor az egyetemet, a gólyavárbeli büfé kiváló és olcsó kávéja (Dallmayr, 120 Ft), és természetesen az előadássorozat. Mivel a mesterszakokról semmi konkrétat nem tudunk, minden itt fog kiderülni, ami a továbbiakban még havonta négyszer módosul majd, de legalább ezután is büszkén állíthatja magáról az egyetem, hogy élen járt valamiben.

Hogy milyen sikerrel, azt majd az idő dönti el, bár egy tippünk azért lehet. Előfordulhat, hogy ez a rendezvény is a "kezdeményezésnek nem volt rossz, de..." címen kerül be az egytemi évkönyvbe.

Az lte esetében érdemes tisztázni pár alapvető fogalmat, ami egyetemi berkekben egyértelmű jelentéssel bír, de ami minket illet, a képzettársítások határa a csillagos ég. 

Általában jól elkülöníthető egymástól a két oktatási forma: előadás és szeminárium. Namármost, mint minden, így ez sem úgy működik itt, ahogyan kellene.

Egyetlen különbség a kettő között, hogy az egyik e-vel kezdődik, míg a másik sz-szel. És akkor arról még szó sincs, hogy miért nem létezik nálunk olyan, hogy gyakorlat (mert az már gy lenne).

Lévén, hogy az lte az elméleti oktatás fellegvára, a klasszikus értelemben vett előadás nem okoz gondot az oktatónak, hiszen ki ne tudna 90 percet konstans szájtátogatással eltölteni. Meg kell említeni, hogy az előadások többnyire élvezhetők, vagy ha nem, legalább pihentetők (alvás garantált), de sokszor interaktívak!, ugyanis a tanár ilyenkor sokkal lazábban kezeli a hallgatóságot, mint a szeminárium keretében.

Nyilvánvaló előnye tanári szempontból a szemináriumnak, hogy kötelező a részvétel. Valóságos kielégülés ez az oktatónak, így nem csoda hát, hogy géppuskával sem lehetne lelőni az óra végén, olyan lelkesen darálja az évek óta begyakorolt szöveget, amit hasznosnak talál átadni a hallgatónak, valójában arról van itt szó, hogy vannak emberek, akik egészen egyszerűen arra születtek, hogy csodálatosan zengő hangjukkal tegyék elviselhetővé a lélek csendjét (vagy valami hasonlót). Nos, ezt nálunk - helytelenül - oktatási folyamatnak hívják.

Ha humánusabb tanárnak látszó egyénnel van dolgunk, előfordulhat, hogy olykor mi is szóhoz jutunk órán, de szigorúan két nagy lélegzetű gondolat közé préselve, és ne lepődjünk meg azon sem, ha igen rosszalló pillantást kapunk az okoskodó megjegyzés / értelmes kérdésért cserébe, ugyamis ilyenkor a tanár ráeszmél, hogy a körülötte lévők is birtokában vannak az isteni képességnek, mely megkülönböztet bennünket a majomtól: lám, tudunk beszélni! szóval a leghelyesebb, ha ilyenkor csendben tűrünk, hiszen mindennek vége lesz egyszer, és tartalékolunk azokra a szemináriumokra, amelyek még egy fokkal jobbak a fenn említett kategóriánál: 

KÉRDÉS: maga meg miért nem készült már megint az órára ??????

A szemináriumok azon alcsoportjáról lesz itt szó, amikor nem elég, hogy a tanár

• nem készült
• nem is fog készülni,

a félév 15 hetét felosztja 15 témára, amelyet egy-egy hallgató fog prezentálni, azaz minden órán beszél helyette valaki, ezért ő úgy érzi, hogy meghúzhatja magát a terem sarkában, valóságos kis bunkert épít magának, ahová beássa magát és onnan lövöldöz a porondon szenvedő / dadogó hallgatóra, aki valószínűleg súlyos nyelvtani hibát ejtett, rosszul írta a handauttyára a góját, vagy éppen nem használt megfelelő mennyiségű forrást az előadásához (min. 20 könyv), lényeg a lényegben: érezteti, hogy ő nagyonis jelen van, annak ellenére, hogy a félév folyamán egyetlenegy lapot nem volt képes kiadni a keze közül, hogy legalább látszatát keltse anank, hogy őrá szükség van , nem csak alibiből ül itt, és melegedni és trafikálni jár ide na és akkor a legjobb. hogy

 

ő, a tanár, zéhát írat azokból a kiselőadásokból, amelyeket tulajdonképp mi tartottunk, míg ő a sarokban malmozott és rosszallóan bólogatott

majd mindenféle válogatott rosszallások közepette bejelenti, hogy mennyire készületlenek vagyunk, és egyéb hiányosságaink is vannak, amit ő fel sem tudna sorolni, mégha estig ülne is itt.

Mély tisztelet azoknak a jámbor oktatóknak, akik revolucionista módon képesek tudást átadni a balga hallgatónak!

Ami azt illeti, minket sem kell félteni. Tévedések elkerülése

végett, nme csak az infrastruktúrával van itt baj.

Ezt nézzétek:

hm, ínycsiklandó látvány...

  Ha már rég kóstoltuk a mami főztjét, nyilván jól esne, akár egy harapás is a fent látható szigorúan illusztráció céljából beszúrt képen lévő csirkéből.

Nos, képzeljétek el ugyanezt a beállítást, nyers változatban, tányér nélkül, egy igazán extrém helyen.

(Tehát a blog nem csupán az egyetem részéről nyújtott "szolgáltatások" hiányosságát kívánja bemutatni, a másik oldal barbárságát sem leplezi:)

Szóval ha elég élénk a fantáziátok, és van némi tapasztalatotok a kolis lét szépségeiről, nem nehéz összerakni a történetet. Egy gyanútlan mellékhelyiség-látogatás alkalmával (mivel a vizesblokk a folyosó közepén húzódik meg a maga szerénységével) az első számú ajtó mögött, a diszkréten lehajtott ülöke alatt valami igen különös dolog lapult meg.

Nem kell itt semmi borzasztóra gondolni, inkább valami apokaliptikus látomásfélére, amolyan mosdó-kiszerelésben. A beazonosíthatatlan tárgy hosszas megfigyelés után csirkecomb- formát kezdett ölteni. Vagyis mindig is csirkecomb volt, csak az én szemeim vélték valami másnak. Nyers, inas, óriáscsirkecomb, alsó-felső egyben. Kicsit elegánsabban tálalva még finom is lehetett VOLNA.

Konklúzió: valamelyik hígagyú barom túl logikusnak találta a kukábahajítás lehetőségét, ezért bepróbálkozott valami nagyobb volumenű kajakidobási kísérlettel. Hát neki ajánljuk ezt az oldalt.

És mondani sem kell ezek után, milyen nemű volt az illető...csakhogy a hajszínről már tényleg ne beszéljünk...és a körmökről...és az előítéletekről.

Folytatásképp álljon itt egy abszolút tipikus megmozdulás alma materünk részéről:

egyetemünk egy nagyszabású nyereményjátékkal kíván kedveskedni hallgatóinak. Az alábbi ábrát alaposan szemrevételezvén figyelmesek lehetünk egy-két apróságra, mely alapján jogosan fogalmazódik meg bennünk a kérdés, vajon ki is nyer valójában ezen a játékon?

Színtiszta játékelmélet, adok-kapok. Mérlegen a valóság: egy 1 gigás pendrájv kontra teljes személyiségünk adatok formájában. Vagy talán a laptopért még erre is képesek vagyunk? Valószínűleg ez az új adatbázis-fejlesztési módszer. Mindenképp praktikus.

 Miután túltettük magunkat ezen a kis malőrön, talán érdemes még egy szót ejteni a játék lebonyolításáról: miután kitöltötted a regisztrációs ívet, jelenj meg pofavizitre valamelyik hök-irodában, hogy ott kézhez kaphasd végre a várva várt kérdőívet! Mert ugye van, amit nem lehet csak úgy elintézni. 

Vagyis kicsit nagy hűhóval jár ez a dolog, de mint láthatjuk, 5oo HUF-ot zsebrevághatunk azonnal, méghozzá kápében, és innentől kezdve versenyben vagyunk a főnyereményért.

Őszintén bevallva, még nem próbáltam soha ezt a játékot, ugyanis mindezeket lenyelve az utolsó feltételen nme tudtam magam túltenni: a nyugdíjpénztári belépőnyilatkozaton.

Ésszerű, hogy életünk legszebb (?) szakaszára, az aranykorra nem lehet elég korán elkezdeni a felkészülést, de a jelenlegi helyzetünkben ez mégiscsak képtelenség!

Kétségtelenül ez a fekete humor egyik legjobb darabja, hiszen egyelőre a diákhitel nevű ellenséggel kell megvívnunk, hogy aztán egy következő pályán felvehessük a harcot a lakáshitel közellenséggel, megspékelve a lízinges kocsi-akadállyal, hogy aztán majd meggyengülve bár, de törve nem szembenézhessünk a nyugdíjasévekkel, amikoris egy jól faragott mankóval fogunk battyogni egyik orvostól a másikig.

Szóval, játékra fel! 

Tavaly ilyenkor napvilágot látott évezredünk talán eddigi legsikeresebb és legfrappánsabb felsőoktatási szlogenje: A LEGJOBB várja A LEGJOBBAKAT!

Nos, ebből nyilván bárki kitalálhatja, melyik intézményről van szó. Főként, hogy melyik karról. De miért is a legjobb?

1.  Ez az egyetem rendelkezik a legnagyobb számú professor emeritus kitüntetést elnyert oktatóval. Értsd: az oktatói gárda átlagéletkora súrolja a 60-as határt. Felülről. Gyengébb idegzetűek jobb, ha kerülik a különösen veszélyeztett szakokat, ahol az oktatóhalandóság jelentősen gátolja a kurzus elvégzésének lehetőségét. Előadásokra érdemes diktafonnal érkezni, így a rögzített szöveget otthon kétszeres sebességre állítva a maga valójában még élvezhetőnek is titulálhatjuk. Egyébiránt kávéfogyasztás  valamely prof. em. által tartott kurzus előtt szigorúan tilos.

2. A Tanulmányi Osztály szervezeti felépítése teljes tökéletességében mintázza a knósszoszi palota útvesztőjét. Térben, és mint mondtam, felépítésben is. A szobákat gyakorlatilag megtalálni lehetetlen, a cseles tervezők ugyanis a tízes számrendszeren belül egy sajátos logikát alkalmaztak: egy teremhez több számot, vagy éppen egy számhoz több termet rendeltek hozzá. De mindenképp megállapítható, hogy az ügyintéző - terem -szám háromszögében minden hallgató elveszik egyszer. A dolog érdekessége, és pozitívuma is egyben, hogy a hosszas bolyongás után végül minden bátor egyetemista eljut a labirintus mélyére és feltárja a titkos ajtót, mely a megoldást rejti. Vagyis a 130as szobát. Ahol minden adatbázis elérhető, és minden ügy elintézhető. Csak rá kell bukkanni.

3. A Kari Könyvtár a modern technikai újítások széles skáláját kínálva segíti a hallgatók munkáját. A tíz közhasználatú pc-n nemrégiben vittek végbe egy forradalmi újítást a kénylemesebb szörfözés céljából: a Dos Win95ös operációs rendszert felváltotta a jóval korszerűbb XP, mely kompatibilisnek bizonyult az Explorer legújabb verziójával (6.0). Egy teljes gép szövegszerkesztés céljára van fenntartva, itt internetkapcsolat nincs. A nyomtatást egyébként könnyen, gyorsan, frissen: floppy-lemezek használatával oldják meg a szakképzett könyvtárosok. Rendszergazda nincs.

4. szerkesztés alatt